Koncert hangulatok

A koncertfotózás a rendezvényfotózás egy különleges ágazata. Talán összehasonlítható a színházi fotózással, mégis külön választanám e kettőt. Különösebben nem is mennék bele, miért, talán elég az, egész más szemlélettel kell hozzá állni, még ha megközelítőleg azonos felszereléssel is. Egy a közös bennük. Azonosulni kell a pódium hangulatával, és ez csak úgy lehetséges, ha értjük, ismerjük és szeretjük azt, ami a színpadon zajlik.

Zene központú vagyok, kicsi gyermekkorom óta meghatározója az életemnek. Talán nem véletlen, hogy fotós próbálkozásaim kezdetén hamar a zenei színpadok elé kerültem. A tabáni és az Ifjúsági park-beli, hetvenes évek eleji bulikban már ott lógtam a Mini, a Syrius és az LGT fellépésein.  Láttam, hallottam és fotóztam a debütáló Dés Lászlót a Marczibányi téren az Interbrass zenekarban Másik László és Berki Tamás társaságában. Az 1983-ban megnyílt Budapest Sportcsarnok számos, számomra jelentős koncertjén fogtam a 400-as telét kedvenceimre. Hja, akkor még könnyű volt, bármit be lehetett vinni a küzdőtérre, 2002-ben már a G2-t sem a Yes koncertjére.

Koncertfotózás: Relative együttes - Zugpub, 2011 - Foto-Graf Fotográfiai Stúdió

Koncertfotózás: Relative együttes – Zugpub, 2011 – Foto-Graf Fotográfiai Stúdió

Azt gondolom, hogy a hangversenyek igazi világa a belsőtéri színpad. A pódium színes reflektorai különleges hangulatot varázsolnak a zene mellé, ami a szabadtéren elveszik, csak ha nem sötétben tartják a fellépéseket. A világítási helyzet azonban jelentősen nehezíti a fotós dolgát. A háttér általában sötét, fénytelen, jobbára a zenészeket világítják meg a headek és/vagy a kulisszafények. Erős a fény-árnyék ellentét, és a nagy sötét felületek alaposan becsaphatják a fénymérőket. Az eltérő színű lámpák fényerejét is másképp érzékelik, hiába ugyanolyan teljesítményű fényforrásokat színeznek el. Nem nagyon lehet vakon megbízni az automatikákban, folyamatosan felül kell bírálni és korrigálni a mutatott expozíciós értékeket. A vakukat nem is érdemes elvinnünk magunkkal, mert vagy túl nagy a fényképezési távolság, ha meg esetleg elegendő, akkor meg szétveri az adott világítás sajátos hangulatát.

Koncertfotózás: Relative együttes - Rocktogon, 2011 - Foto-Graf Fotográfiai Stúdió

Koncertfotózás: Relative együttes – Rocktogon, 2011 – Foto-Graf Fotográfiai Stúdió

Tehát a technika kezelése állandó koncentrálást jelent, ugyanakkor rajta kell lenni a történéseken is, és minél többen vannak a színpadon, annál inkább fent állhat annak a veszélye, hogy amíg a basszerosra hegyezünk, épp a szólógitáros dob egy hátast tekerés közben. Ami azonban az igazán nehéz, amikor olyan produkciót fotózunk, amely a zenei ízlésünkhöz is nagyon közel áll. Milyen sokszor voltam úgy, hogy inkább letenném a gépet és átengedném magam a zene élvezetének, amikor éppen elszabadultak a zenei indulatok a odafent…

Az alábbi válogatás jobbára a közelmúlt néhány koncertjéből lett kigyűjtve. Mivel 2009 óta barátaim, a Relative együttes állandó fotósa vagyok, talán természetes, hogy a Róluk készült képek vannak túlsúlyban. Ennek ellenére igyekeztem e rövid időszakból is a legváltozatosabb helyszíneken készült képekből szemezgetni és a végén pár képpel megemlékezni a számomra nagyon is emlékezetes, régi Sportcsarnokban lezajlott koncertekre. Talán egyszer időm is lesz digitalizálni a sok-sok negatívot és diát…

Vajda János