Ha a szem a lélek tükre, az ablak az életé…
Átláthatósága vagy éppen nyitottsága egyfajta átjáró a személyes élettér és a környezet között. Egy csukott ablak nem elzárkózás a világ elől, annak, aki a szobából tekint kifelé, és egy földszinti, nyitott sem feltétlen kitárulkozás. Egy ablak, ezernyi képi lehetőség. Nem csak attól, amit takar, vagy megmutat, hanem amit visszatükröz.
Egy sajátos keretű tükör a világra, amiben a valóság a legkülönfélébb elváltozásokkal van együtt jelen. És egy sajátos tükör önmagunk számára is, hiszen nem csak a meglepetéseket fedezhetjük fel, hanem azokat a fontos jelzéseket is, amik talán csak számunkra lehetnek azok…
A közel 10 év csatangolásainak képi válogatása javarészt különféle kompakt kamerákkal készült, mert a (fotós)ember nagy ritkán ruccan neki úgy a világnak: no, most ablakokat fogok fényképezni! Ezek a képek spontán séták, más jellegű kirándulások, de jobbára a hétköznapok szükségszerű útjainak „melléktermékei”. Erre meg méretüknél fogva sokkal alkalmasabbak…
Vajda János
