Tél és tavasz fordulóján

Még alszik a Természet. Recsegve nyújtóztatja elgémberedett tagjait a hideg téli álomból éledve. A megolvadt fehér takaró alól még az őszről itt maradt színek kandikálnak elő. A vizek még élettelennek látszó rögök és gyökerek közé csordogálnak. Még csak reményt közvetítenek a közelgő újjáéledésről. Az elszórt madárdal is erről szól. A böjti szelektől tépett fakoronák zúgását épphogy áténeklik.

Tél és tavasz fordulópontja - Foto-Graf Fotográfiai Stúdió

Csak az ég kékje jelzi, hogy ez már más szél. Nem hideget hoz, hanem azt viszi el. A felhők ebbéli örömüket fejezik ki táncukkal. Az erősödő nap fénye meleg sárgát lop a tavalyi száraz füvekre és az olvasatlan üzenetekként itt maradt, lehullott, vagy ágaikhoz ragaszkodó levelekre. A mohák zöldje is színt kap, és a csupasz fák is elégedetten kapaszkodnak az ég felé. Hozza meg a fény mielőbb új, tavaszzöld ruhájukat. Ez az ima hamarosan meg is hallgattatik… Virágokat szór előbb a szikkadt talajba, a fakó kócként, boglyas hajként elterülő aljnövényzet közé, hogy szép szőnyeg vegye körbe az ünneplőbe öltözött fákat. Zengőbb lesz a madárdal is, mozgásra kel minden élet előbb-utóbb. Ám ez még csak ígéret. Csak a szélvédett, napos helyek éreztetik velünk az ébredő tavaszt.

A tél nehezen adja meg magát, ahol tud, utolsó leheletével még fagyosan vissza-visszavág. Ezen azonban már könnyeden nevethetünk. Már nem a jég csúszik, hanem a sár, s nem a fehér a meghatározó szín, csak az égen vonuló báránycsapatoknak, és a néhol már előbúvó hóvirágoknak. Lassan vége a hideg napoknak. Hosszabban meg lehet ülni egy-egy szép helyen. Könnyebben öltözhetünk. Egyre több színt láthatunk.

Az elmúlt telet búcsúztatjuk, s a közelgő tavaszt köszöntsék ezek a képek…

(A Pilisben, Pilisszentlászlótól Lajos-forráson át Dömörkapuig)